A foci…

   1985. február 1.-én születtem Budapesten, a 9. kerületben. A Ferencvárosban kezdtem el focizni, nemcsak azért mert születésemtől fogva 14évig ott laktunk, hanem mert Szüleim és Nagybátyám is ősfradisták. Szüleim mindent megadtak, amit csak meg tudtak adni (ezért ahol csak tehetem köszönöm nekik). Azt a szülinapi kívánságomat is teljesítették, hogy irassanak be focizni. Első edzésemre máig emlékszem, pedig 6 éves koromban volt, két gólt lőttem. Testalkatomból és a fociról való elképzelésemből adódóan én inkább a támadásokban akartam részt venni, így eleinte támadó középpályás, később, olyan 13éves koromtól kezdve csatár vagyok.

    Különböző korosztályos csapataimmal mindig versenyben voltunk a bajnoki címért, amit többször sikerült elnyerni, mint nem. És arra is büszke vagyok, hogy serdülőben is többször gólkirály lettem és Ifi B valamint Ifi A-ban is gólkirály tudtam lenni. Az U17es bajnokságban, ami már igencsak komoly, 38 meccsen 41gólt értem. Örülök, hogy annak a Zoran Kuntic vezette csapatnak lehettem a tagja, amelyik csupán 1 vereséggel nyert bajnokságot és 30 meccsen 22 góllal én lettem a gólkirály.

   U14-től U19-ig benne voltam a válogatottban is és 2002-ben az U17-es csapattal (amiben szerepelt Tőzsér, Vadócz stb.) kijutottunk az Európa Bajnokságra. Ahol a Eurosport által közvetített német-magyaron gólt fejeltem. Apró szépséghiba, hogy ezt 5-1es vesztésre állásnál tettem.

   Tavaly nyáron kerültünk fel (85-ös korosztály) a juniorba és bár jó "ajánlólevéllel" érkeztem és mindent megtettem mégse tudtam beverekedni magam a csapatba. Nem hibáztattam magam, hiszen tudtam én mindent megtettem azért, hogy újra lőhessem a gólokat. Aztán ahogy lehetőséget kaptam bizonyítottam, így az idény végén már én szereztem a legtöbb találatot házon belül, valamint 6 meccsel a szezon vége előtt felkerültem az első csapathoz. Itt 5 mérkőzésen ülhettem a kispadon és egyszer be is álltam, mégpedig a Pécs ellen 1-0ás pécsi vezetésnél. Megváltani sajnos nem tudtam a világot, de jó érzés volt, hogy bemutatkozhattam az NB1-ben.

    Az idei évben a csapattól azt várom, hogy a tavalyi ezüst után most meglesz az arany. Magamtól meg azt, hogy játékommal semmi kétséget ne hagyjak, hogy legalább NB1-ben van a helyem.

Az iskola…

Az általános iskolai felhőtlen évek után, úgy gondoltam én is meg Szüleim is, hogy gimnáziumba kell mennem, mégpedig olyanban, ahol tolerálják, azt hogy többet hiányzok majd a sport miatt, mint egy átlagos diák. Így esett választás a nívós Kölcsey Ferenc Gimnázium élsportolói osztályára, ahova mivel jó tanuló voltam gond nélkül felvettek. A suli csapatunk "kicsit" erős volt, Juhász Roland (MTK), Sándor György (UTE) és jómagam képviseltük a támadó sort. Az érettségit 3,4-gyel végeztem. Egyértelmű volt hogy egy gimis érettségi után tovább kell tanulnom, még így is hogy focizok. Felvételt nyertem a TF sportmenedzser levelezői szakára, szeptemberben kezdem el a 3. évet.

Itt kéne az erősségeimről, valamint a gyengeségeimről írni. Erősségeimről nem szeretnék írni. Gyengeségeimhez meg azt, hogy mindenben kell, fejlődjek ahhoz, hogy elégedett legyek magammal.